“Caídos en la luz de un crepúsculo agitado”, de Aciro Luménics

Sueñas con arcaicos y dementes que,

de vez en cuando,

realizan proezas imposibles de entender.

Acariciar figuras de piedra,

un terciopelo que vive,

sombreros transparentes

o cuellos que se desvanecen...

Acariciar la luz de un invierno que se extingue.

Es acariciar una palabra,

finalmente una palabra que se extingue,

por sí sola.

en Seis mil relatos de ficción absurda, 1961

Traducción desde el inglés: Carlos Almonte

Összeeső szürkület fényében esett le

Archaikus és őrült álom, hogy / néha, / láthatatlan látványosságokat hajtanak végre. // Simogatási kőfigurák, / egy bársony, amely él, / átlátszó kalapok / vagy halványuló nyakörvek... // Egy haldokló tél fényének simogatása. // Sózni egy szót, / végül egy szó, amelyet eloltottunk, / Magától.